A legjobb az lenne ha helyben oltanánk az alanyra a nemes fát, de ez hosszú folyamat.
Most olvastam egy
cikket hogy ne kör alakú lyukakba ültessük a fákat, hanem négyzet alakúba. Mert amikor elindul a gyökér növekedése keresi ugye a nedvességet és tápanyagot, és amikor az ős kemény talajhoz ér, akkor nem akar arra menni, mert kemény és elkanyarodik. És mivel kör alakú a kiásott gödör ezért körbe, körbe megy. Ezért a gyökerek nem fognak messzire menni, és ezzel stabilabbá tenni a fát. Míg egy négyzet alakú gödörben a sarkokhoz érve már nem nagyon tud hová elkanyarodni, így kénytelen kilépni az ős földbe. Logikus.
A másik dolog, hogy azt szokták javasolni hogy az ültetőgödör aljára rakjunk érett komposztot vagy trágyát földréteggel elválasztva. Ezzel gyors növekedésre serkentjük a fát, az biztos. De ha gyorsan nő a fa, akkor nem lesznek olyan sűrűk a szövetei, könnyebben hajlik, sérül, törik.
Ami jó tanács szokott lenni, hogy a gödör ásásánál szedjük külön a fel és altalajt, ennek lehet értelme, mert az altalajban már nincsenek mikroorganizmusok amikkel szimbiózisban élhet egy fa. És így kevésbé van bolygatva a talajélet.
Szóval ahogy én most fát ültetnek:
Minél nagyobb négyzet alakú gödröt ásnék és külön szedném a fel és altalajt.
Nemraknék a gödörbe plusz tápanyagot.
Tányért azt csinálnék, hogy összegyüljön a víz, de a fa tövénel púpot hagynék mert úgysem a törzse közelében veszi fel a fa a legtöbb nedvességet.
Élő vagy holt mulcsos takarást használnék a fa tövénél, hogy kevésbé száradjon ki a földje.
Persze első két évbe locsoljuk ritkán de nagy adagokban abból baj nem lehet. De legyünk tisztában azzal hogy nagyon sok víz kell ahhoz hogy letudjon jutni a gyökerekhez.
